Krétai étkezési szokásokAz étkezés és a jó ételek fontos részei életünknek, és természetesen a nyaralásunkat is kiszínezi, ha van szerencsénk jókat enni és inni. Nos a Krétai konyhát kár hasonlítgatni a nemzetközi gasztronómiai sztenderdekhez.
Ez a tradíció, ami Görögországban és azon belül Krétán megtalálható valami egészen más. A Krétai konyha valójában végtelenül egyszerű, nagyon természetközeli, és rendkívül egészséges. Mindezek ellenére kiváló, hiszen maguk az alapanyagok magas minőségűek, az elkészítése az ételeknek pedig szinte mindenhol tükrözi az évszázados tradíciókat. A partmenti tavernák friss halételekkel, a sikátorok kis sütödéi fantasztikus grillezett ételekkel, a falvak a hegyek tradicionális tavernái pedig egyszerű ámde rendkívül ízletes hagyományos ételekkel szolgálnak. Természetesen szinte mindenho lkapható girosz, amely egyfajta nemzeti gyorseledel, de ennél sokkal több a Krétai gasztronómia érdemes tehát bátran elmerülni benne! A Krétai étkezésben sajátos szokásrend van jelen, természetesen turistaként nem biztos hogy akarod, vagy tudod majd ezeket tartani, és a helyiek is természetesen elnézőek vendégeikkel, nem kérik számon majd ezek betartását. Ennek ellenére ezeket ha ismerjük valamennyire követjük akkor sajátságos ízt adhat gasztronómiai kalandozásainknak. Az alábbi helyi sztenderdek nem nagyon vonatkoznak a turizmusra specializálódott éttermekre, ahol a vendéglátást „xeni-k” a külföldiek szokásaihoz igazították. De a hagyományos éttermekben az alábbiak a szokások: Étkezési időpontok: Az ebéd általában délután 14.00 körülre tehető, a vacsora pedig nem korábban, mint este 22.00. és inkább későbben főleg nyaranta. Ez az oka annak, ha e helyiek által is kedvelt igazi tradicionális éttermet keresel akkor az bizony a kora esti órákban még igencsak elhagyatott. Ezt nem árt észben tartani. Rendelés és étkezés: A Görögöknek és természetesen a Krétaiaknak is a közös étkezés az társadalmi esemény, és emiatt a rendelés nem egyénre lebontva történik, hanem a társaságnak. Némi egyeztetés után megtöltik az asztalt mindenféle étellel, különféle fogásokkal, és ebből mindenki kedve szerint szed magának az erre külön odakészített tányérba. Ha valamelyik fogás fogyóban van akkor rendelnek még belőle. Nem ritka hogy többet rendelnek a valóságos igényeknél, ezzel is megmutatva a lehetőségeiket, avagy egyfajta gesztus amivel bemutatják a bőkezűségüket. A vendéglátó mentalitása abból fakad, hogy nagy szégyen volna ha valaki az asztalnál úgy érzi hogy nem lakott jól. Ezért inkább jóval több étel kerül az asztalra biztos ami biztos alapon, ami a bőség a bőkezűség a jólét érzetét is kelti egyúttal. Vegetáriánus ? -van olyan ? Nos alapvetően a Krétai konyhában nincs ilyen tendencia, ennek ellenére, aki nem szeretne húst fogyasztani annak számos lehetősége van. Rengeteg olyan ételt találhat, amely számára is megfelelő, hiszen a krétai konyha bővelkedik a zöldségekben. Tehát aki „hortofagos” azaz vegetáriánus elégedett lesz. Illemszabályok az asztalnál: Meglehetősen modortalanság társaságban csak magunknak rendelni, ez a fentiekben leírtakból következik. A helyiek lazán kezelik az evőeszközök használatát, különösen húsételeknél teljesen elfogadott a kézzel evés, sőt ahogy a helyi férfiak mondják: „az étel és az asszony az ujjak érintését kívánja”. Ügyelnek arra, hogy a pohárba mindig legyen ital, tele soha nem illik tölteni „csurig” tehát, de üresre inni is modortalanság, mielőtt a pohár kiürülne tölteni illik rá. Kicsit varázslat ez is hiszen a „poharak soha ki nem ürülnek” ily módon. Miben csalódhat a turista? Nos például, ha elmegyünk egy isten háta mögötti kis festői krétai falvacskába jó távol a turizmus által pezsgő helyektől, ott bizony ne várjunk óriási választékot. Azt se várjuk el, hogy gyorsan szolgáljanak ki bennünket, mert ez alapvetően távol áll a helyi mentalitástól. Egyáltalán a sietség a vendég részéről sértő hiszen a vendéglátó úgy érzékeli, hogy vendége nem érzi jól magát és ezért sietteti őt. Nem érdemes a menüt kérni, inkább kérdezzük meg mit ajánlanak, azaz mit főztek ma? - és egyben biztosak lehetünk, ha átadjuk magunkat a hely lassúságának, azaz az időtlenségének, és rábízzuk magunkat a vendéglátónkra abban, hogy mit együnk, ez esetben valódi élményben lesz részünk. Biztos, hogy frissen készült és nagyon ízletes lesz az ami az asztalunkra kerül ily módon. Mindezek mellett alacsonyabb árakra is számíthatunk mint a turisták által nyüzsgő helyeken. Érdemes tehát kalandozni. És érdemes bízni vendéglátónkban! És a fizetés: Nos ne lepődjünk meg ha minden rendelés után rögtön hozzák a számlát, ez szabály, de nem arra szólít fel minket, hogy rögtön fizetnünk kell. Majd a végén ahogy ez nálunk is szokás. Nekünk turistáknak, ha szeretnénk csinálnak bontott számlát, vagy segítenek abban ha egyenként szeretnénk fizetni, de tudnunk kell hogy ez messze eltér a helyiek szokásától. A krétaiaknál szinte mindig egy valaki fizet azaz hívja meg a társaságot. Ez majd egy másik alkalommal kiegyenlítődik, ezzel így vannak, és ha valaki mégis akadékoskodna, vagy próbálkozna a saját részének a kifizetésével arra azt mondják „úgy viselkedik, mint egy német” A számlával nagyvonalúak, sokszor többet adnak de legalábbis kerekítenek, ami nem feltétlenül „borravaló” hanem inkább gesztus a nagyvonalúságra. A borravaló adást tőlünk turistáktól nem várják el, vagy legalábbis nem azzal a fajta erőszakossággal, amit esetleg máshol megtapasztalhatunk, ugyanakkor nem árt tudni hogy a számlán szerepelni fog „szervízdíj” ami itt teljesen általános. Ez a teríték díja. Ne lepődjünk meg tehát a furcsa 1-1.5 eurós tételen amire nem emlékeztünk nos, az lesz az. |