Ahol a Minotaurusz legenda született. |
Knósszosz Kréta legnagyobb régészeti lelőhelye Krétának, egyben a leglátogatottabb nevezetessége is a szigetnek.
E helynek a történelme egészen az időszámíntásunk előtti 7-ik évezredbe nyúlik vissza, a neolitikumba. A minószi civilizáció hozzávetőlegesen ie.2000 és i.e. 1500 között virágzott a szigeten. Egyedülálló művészetével és építészetével jelentős mértékben hozzájárult a ma ismert nyugat európai civilizáció fejlődéséhez. A legismertebb minoszi város Knósszosz romjait Minos Kalokairinos amatőr régész fedezte fel mit sem sejtve annak igazi értékéről. Sir Arthur Evans volt az, aki legelőször jelezte, hogy egykor kréta szigetén egy magasan fejlett különálló civilizáció létezett. Krétán, hallgatva megérzésére, felvásárolta a területet a Kephala dombot, és 1900 -tól ásatásokat végzett mely során felfedezte egy ősi hatalmas város nyomait. Miután rájött felfedezésének jelentőségére, az eredetileg rövid időre tervezett ásatásokat hossz éveken át folytatta. Eredetileg az ásatásokat 4 évre tervezte, ebből egy negyed évszázad lett. Evans volt az, aki rekonstruálta a bronzkori legendás uralkodó központját és a nevéhez kötődő egykori civilizációt. Knósszosz egykor egy monumentális közigazgatási és vallási központ volt minegy 5-8000 lakossal. Egészen a minoszi civilizáció letűnéséig a legjelentősebb központja maradt a szigetnek. A többször újjáépített palota 2,5 hektár területet foglalt el, közel 1300 helységgel, az ezeket összekötő folyosókkal, utakkal, terekkel. A kor építészetét meghaladó technikával emelték a helyenként öt szintesre emelt palotaépületeket. Maga a „palota” szó nem teljesen fedi az építmény funkcióját, inkább egy palota jellegű város volt. Raktárakkal, üzletekkel, közösségi jellegű építményekkel, terekkel, melynek közül soknak elsősorban vallási, rituális funkciói voltak, illetve voltak természetesen belső privát részek terek melyek a vezetők személyes rezidenciái voltak. Például a trónterem, vagy a királynő termei. A város saját vízellátó rendszerrel, és víz elvezető rendszerrel rendelkezett. Érdekességképpen, a királynő megaronjában vízöblítéses toalett állt rendelkezésre, a kor technikai lehetőségein jóval túlmutatva. A belső részek, termek lakosztályok szellőzését, világítását, és légkondicionálását is leleményes építészeti-technikai megoldásokkal teremtették meg az egykori mesterek. A palota jellegzetes oszlopsora ciprusfa törzsekből készült, ellenállóvá téve az építményeket az időnkénti földrengéseknek. A minoszi kultúra kifinomult jegyei a mai napig csodálatra méltóak. A művészetük, festészetük a freskóik, a kézművességük, a fém az ékszer művességük, ruházkodásuk, a szervezett és mégsem túl centralizált politikai rendszerük emelte a kor többi civilizációja fölé. Nem véletlen, hogy a minoszi kultúrát tekintik az európai civilizáció bölcsőjének. A Knósszoszi palota tehát nem egy romkert, nem csak egy mítosz helyszíne. A labirintus, hol Tézeusz megküzdött a bikafejű embertestű szörnnyel, Minósz király szörnyszülött emberevő fiával, mai megértésünk szerint egy tündöklő civilizáció lenyomata mely megismerésével, mi magunk is sokat nyerhetünk. Érdemes tehát ide ellátogatni és visszatekinteni a dicső emlékezetű múltba. |
|