A krétai kultúra a mai napig nagyon eltér a szárazföldi Görögországitól, ennek történelmi okai vannak, hiszen a Kréta alig 100 éve egyesült az anyaországgal.
Szinte a magyar hagyományokhoz hasonlóan készítették el miután levágták a disznót, rendszerint karácsony előtti napokban mint nálunk, és készült belőle kolbász, készült „apakia” mely sült-füstölt karaj valójában, de készült kocsonya is. Zsírban tartósították a sülthúst, a megtisztított beleket megtöltötték rizzsel, májjal, mazsolával, amit „omathies-nek” neveznek, és készült töpörtyű is ilyenkor. Kréta falvaiban néhol a mai napig tartanak disznót egyébként. A Krisztruskenyeret a „Christopsomo-t” nagyon nagy odafigyeléssel és szinte átszellemülve készítik. A kalács tetejét saját tésztájából bonyolult motívumokkal díszítik. Természetesen ez a különleges kenyér áldottnak számít, tehát mindenki kap belőle, hogy áldás szálljon mindenkire, és hogy az áldásból mindenki részesüljön, sokszor még a gazdaság jószágainak is adtak belőle. Ünnepekkor természetesen készül rengeteg édesség is, így vasilopita, amely olyan mint a mi hókiflink, édes kekszfélék, azaz „kuluri-k”, fánkocskák azaz „lukumades”, és édes olajban kisütött réteslap alapú sütemények melyek fahéjjal és mézzel készülnek, ennek „Sarikia” a neve. Az újév süteménye a „Bougatsa”, amely talán a mi házi krémesünkre hasonlít. Két réteg réteslap közé vaníliás krémet töltenek, majd megszórják bőven fahéjjal és porcukorral. Ami számunkra fura lehet, hogy gyakorlatilag forrón kell enni. A lényeg hogy jó sokat kell újévkor enni belőle hogy megédesítse az újévünket . |