Történetek a Paleokastro dombon.
Lehetséges, hogy a domb, amelyen a Fortezza épült valamikor egy sziget volt, amelyet egy keskeny földsáv kötött össze a partvonallal. Az évszázadok során ez a földnyelv feltöltődött, és a domb Kréta szárazföldi részévé vált. Később ahogy nevezik a Paleokastro domb az ókori város Rithymna akropolisza lehetett, a rómaiak idejében helyet adva Apollón templomának és Artemisz szentélyének is.
A bizánci időkben a 10.ik és a 13.ik században a Paleokastro dombon egy kis település volt, melyet a Velencei időkben Antico Castello-nak azaz öreg várnak emlegettek. A 13.ik században a Genovai kalóz Enrico Pescatore aki a Velenceiek elől egy rövid időre elbitorolta Kréta szigetét, pozíciójának megszilárdítására a Bizánci erődítmény falait részben újjáépítette megerősítette az akkori csekély méretű település körül. Ezekből a falakból napjainkban már szinte semmi nem maradt, mely a Velencei időkben sokáig védelmet szolgáltatott az egykori városka lakóinak. A velenceiek, mint tengeri hatalom, egy kis kikötő építésével szándékoztak Rethymnot menedékként és köztes bázisként használni Iraklion és Chania között. Ennek eredményeként vált szükségessé Rethymno új erődítményének megépítése. A Krétán a 16. század első felétől kezdődően bekövetkezett események - az erősödő török terjeszkedés és fenyegetés illetve az oszmán haderő technikai fejlesztései - arra késztették Velencét, hogy megkezdje Kréta katonai védekezésének megszervezését, és a város erődítésének megvalósítását. Úgy döntöttek, hogy új erődített falakat építenek a város és a kikötő védelmére Michele Sanmicheli veronai építész tervei alapján. Az építkezés 1540-ben kezdődött, és a munkálatokkal 1570-re készültek el. Az új erődítmény falai minden erőfeszítés ellenére gyengének bizonyultak hogy ellenálljanak a negyven gályával érkező Török fosztogató ( ha úgy tetszik kalóz ) hadjárat támadásának, melyet az Algériai származású Ulu Ali Reis vezetett. A Velenceiek rövid ellenállás után feladták a várost, és csak egy maroknyi mindösszesen 100 fős védelmi erőt hagytak a falak között. Így 1571-ben a törökök könnyedén foglalták el majd szinte földig rombolták az erődítményt, és a várost. Ez a pusztítás megmutatta hogy a városnak sokkal hatékonyabb védelemre van szüksége. A velencei és a krétai helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy egy olyan erődítményt építenek, amely a későbbiekben Rethymno összes házát magába foglalja és védelmezi. A Paleokastro dombját választották a legmegfelelőbb helyszínnek, majd hamarosan elkezdődött a Fortezza, az egyik legnagyobb és legimpozánsabb erődítmény, amelyet Krétán a velencei uralom alatt építettek. A Fortezza alapkövét Alvise Lando velencei kormányzó tette le 1573 szeptember 13-án. A kivitelezés 1580-ra fejeződött be. Ezekben az években közel 110000 fő részvételével folytak a munkálatok, amihez 40000 teherhordó állatot vettek igénybe, hogy megépühessen a büszke Fortezza Giannis Skordilis építőmester irányítása alatt. Sajnos a Fortezza soha nem lett tökéletes minden erőfeszítés ellenére sem. Nem volt igazán erős és biztonságos erőd. Ezt igazolja egy 1602-ben keltezett hivatalos jelentés mely különféle hibákat említ, például a várárok hiányát, vagy a hiányzó támpilléreket, illetve a falak több helyen alacsonyak voltak, így az erőd könnyen támadható volt ostromlétrák segítségével. Ennek okán Rethymno az elsők között esett el az Oszmán birodalom Kréta ellen indított hódító hadjárata során. 1646-ban a város az oszmán már törököké volt. A Fortezza nem változott jelentősen a török hódoltság alatt. Természetesen a törökök végeztek átalakításokat rajta, így várban található Szent Miklós székesegyházat hamarosan Ibrahim Han szultán mecsetévé alakították át. További építkezések folytak, főleg az erőd déli és keleti oldalán, a török helyőrség és a közigazgatás számára. A 20. század első feléig a Fortezza szinte teljes területén lakóépületek voltak találhatóak, a második világháború után azonban a Fortezza lakói elkezdtek kiköltözni Rethymno más részeire. A város későbbi terjeszkedése során a fellegvárat övező falak és várárkok szinte teljes egészében eltűntek, és a török idők emlékét kitörlendő, a Fortezza falai között szinte minden oszmán időket idéző épületet leromboltak. Napjainkban a Rethymno büszke vára a Fortezza falai szinte sértetlenül állnak, és az egykori épületek közül is sokat helyreállítottak hogy felidézzék a velencei kor emlékét. A Paleokastro domb, a várfalak, és az azokat ölelő óváros Rethymno ékeivé váltak, csábítva megannyi hangulatos sétára az ódon sikátorok forgatagában. |
|